Régebben sok családban az volt a divat, hogy a szülőktől a gyerekeknek félni kellett, mert az volt az általánosan elfogadott, az volt a “normális”. 
Mert csak akkor tisztelte a gyerek a szülőt, ha egyben félt is tőle. Ezt tekintélyelvű nevelésnek hívjuk. Hogy miért írom ezt le? Mert ha tekintélyelvű szüleid voltak, akkor valószínűleg sokszor durva testi-lelki büntetésben volt részed, ráadásul “a szeretet nevében”, amit el kellett viselned. És mert az ÉFT tanácsadásokon gyakran előjönnek ilyen gyerekkori büntetés-élmények, mert az energiarendszerünk megőrizte az emléküket. Ezeknek a negatív hatását semlegesíteni kell ahhoz (például ÉFT-vel), hogy a szorongás oldódjon.
A tekintélyelvű szülők annyira kemények voltak és annyira komolyan vették az életet, hogy elfelejtettek például játszani is. Elfelejtették, hogy ők is voltak gyerekek (és hogy nekik is milyen rossz volt, ha a szüleik az elmélyült játékból kiragadták őket), még ha ennek pont az ellenkezőjét hangoztatják is. És ezt a feledékenységet továbbadták a gyerekeiknek. Dacára annak, hogy tapasztalataim szerint egy gyereket játékosan és kommunikálva nevelni sokkal könnyebb, mint félelemben tartva és büntetve – tehát a saját dolgukat nehezítették meg a viselkedésükkel.
Az általuk alkalmazott büntetések között a legkülönfélébb változatok fordulnak elő, amelyek szorongásokat generálnak nekünk. Találkoztam például olyan esettel, ahol, 
ha a gyerek kint játszott az utcán, és ha a szülői behívásra moströgtöndeazonnal nem ment be segíteni a szüleinek, akkor úgy megszorították a karját, hogy kék-zöld foltos lett tőle. Mert ha egy órával később, a játék befejezése után csinálta volna meg a gyerek a rászabott feladatot, akkor ugye világvége lett volna… És a már felnőtt gyerek tudat alatt azóta is retteg a szülői pofonoktól, az egész életét végigkíséri az emlékük. És találkoztam olyan esettel is, amikor a homokozóban a játékba belemerülő gyereket fakanállal kezdték el kergetni, vagy éppen, ha nem jött haza a megbeszélt időpontra (mert éppen túlságosan jól érezte magát a barátnőjénél), akkor nyilvános megszégyenítés lett a “jutalma”.
Történtek ezek ahelyett, hogy a szülő is ki- vagy elment volna egy kicsit játszani a gyerekével, hogy a kemény munka közben fel tudjon kicsit töltődni… Vagy kicsi türelmet tanúsítson és megvárja, amíg a csemetéje feltöltődik.
A tekintélyelvű, félelemkeltő, játszani nem tudó nevelés hatása a legkülönfélébb emberi problémákban nyilvánul meg bennünk. 
Például okozhat súlyfelesleget, dohányzást, munkamániát, párkapcsolati zavarokat, és ez csak néhány a sok lehetséges probléma közül. És természetesen abban is meglátszik, hogy nem tudunk lazítani, nem merünk játszani, mert ha megtesszük, magunkon érezzük a szüleink rosszalló tekintetét.
De ez ne tartson vissza minket attól, hogy mégiscsak újra megtanuljunk játszani és feltöltődni…
(A lélekápolás weboldal ajánlata: egy igazi, szorongásoldó és önbizalomfejlesztő, önismereti játék [az Identity] felnőtteknek, Jakab Gyöngyinél… Ha részt veszel önismereti játékban Gyöngyinél, add meg neki a “LELEK678″ jelszót, és kapsz egy ajándékot a lélekápolás weboldaltól!)
